A lakás a háromszintes épület legfelső szintjén helyezkedik el, és 169 négyzetméterrel terjed ki, ötvözve a történelmet mindennapi élettel. Az épület építésének dátuma, 1600, azonnal megadja az ingatlan karakterét, míg a belső terek kézzelfogható és élő benyomást keltenek, természetes fényt, aprólékos részleteket és kényelmes életstílusra tervezett helyeket kínálva. A konyhában fehér szekrények, rozsdamentes acélrészek, gyémántmintás csempézett falak és fa kiegészítők mesélnek egy olyan otthon történetét, ahol a funkcionalitás és a hangulat természetesen egyesül. A fürdőszoba, világos márványpulttal, nagy tükörrel és fehér kerámia fürdőkáddal, szintén hozzájárul ehhez az összemosódó érzéshez.
A 8 szoba bőkezűen osztja el a tereket, lehetővé téve egy olyan otthon kialakítását, amely alkalmas mind napi használatra, mind a terek igényesebb kihasználására. A 2 hálószoba és a 3 fürdőszoba különösen kényelmesé teszik az ingatlant, míg a tetőtéri elhelyezkedés magánéletet és kellemes kapcsolatot biztosít a nyitott térségekkel. A terasz természetes bővítése az otthonának, értékes kiegészítő, amely kíséri a nap ritmusát és növeli a belső terek érzékelését. Ezt erősíti meg a kert megléte, egy váratlan elem, amely további légzőteret nyújt az élethez. A páncélszekrényes ajtó biztonsági szintet ad az ingatlannak, kézzelfogható részleteként a védettségnek. Összességében a ház jól felismerhető identitással rendelkezik: egyrészt a 17. századi épület bája, másrészt a belső terek praktikus odafigyelése és az egyértelmű odafigyelés a felületekre, a sima konyhai munkapult felületétől a fényes fehér csempékig, dombornyomott díszítésekkel.
Az ablaknyitás, a teraszra lépés, a belső terek ritmusának váltása a kert jelenlétével: ezekben az egyszerű gesztusokban mutatkozik meg az ingatlan legőszintébb értéke. Velence erős identitást kölcsönöz ennek az otthonnak, amely a történelemből, kultúrából és az életminőségből áll, amit nem kell drámai hatásokkal emlékezetessé tenni. A tágas terek lehetővé teszik, hogy a napokat a szabadság, a vidámság pillanatai, a munka vagy a nyugalom szentelt helyiségek, valamint a belső és külső dimenziók közötti folyamatos kapcsolódás jellemezze.
Ez a lakás következetesen értelmezi egy jelentős rezidencia értékét: a térbőséget, a tetőtéri elhelyezést, az nyitott tereket, és a 17. századi épület egyedi személyiségét. Velence kontextusában olyan ajánlat, amely ötvözi az örökségi értékeket és a lakóhelyi minőséget, konkrét jellemzőkkel, amelyeket egyre ritkábban talál az ember együtt.
